Könyvek

Főoldal/Könyvek
  • Tartalom: Halász Péter, jobb sorsra érdemes fiatalember, egy napon végképp eljut a teljes reménytelenség, az önutálat olyan fokára, hogy csak egyetlen megoldást lát, ami nem más, mint meghalni, kiszállni ebből az önsorsrontó spirálból, amibe élete 33 éve alatt keveredett. Hat nap alatt lepereg előtte élete filmje, ami egyértelműen megmutatja, hogy hol, mikor, milyen események és döntések juttatták el idáig. Ezzel párhuzamosan egyre inkább kirajzolódik az is, hogy talán még nem késő. Talán még ebből is van kiút. Vajon tud-e élni a sors adta lehetőségekkel? Meg tudja-e ragadni a felé dobott mentőövet? Mi történik a hetedik napon? Ebben a történetben főhősünk az alkoholt választja eszközként arra, hogy elbújjon a jelen valósága, a megoldandó problémák elől, de az alkoholt bármi mással is behelyettesíthetnénk. Ahhoz hogy ne kelljen felvállalnunk önmagunkat, ahhoz, hogy másra, másokra háríthassuk életünk sikertelenségének okát, elbújhatunk egy rossz párkapcsolat, egy méltatlan munkakörülmény, vagy az adott társadalmi rendszer mögé, amiben élünk. Pedig csak egy feladatunk lehet: felfedezni az ok-okozati összefüggéseket, és ennek megfelelően új döntéseket hozni. Újraépíteni a bizalmat, a hitet, ami által végre azzá válhatunk, akik lehetnénk.
  • Rövid részlet a könyvből: „ – Minden kínosnak mondott helyzet is jó valamire. Ha tanult belőle, akkor nem volt hiábavaló – tanított tovább Bálint. – Azt szoktam mondani, hogy fel kell próbálni az életet. Ha valahol nem jó, nem méretre szabott, akkor igazítani kell rajta. Erre valók az érzéseink. Kiválóan megmutatják, hogy merre kell haladnunk. Ha valahol nem jó, onnan el kell jönni. – Nem lehet mindenhonnan eljönni – kötözködtem tovább. – Így igaz. Lehet, hogy nem is kell. Lehet, hogy csak arra van szükség, hogy egy másik oldalát is megismerjem a helyzetnek. Lehet, hogy onnan nézve, már nem tűnik olyan borzasztónak.  Sőt, még az is lehet, hogy ha még nagyobb érdeklődéssel szemlélem, akkor kívánatos is lehet. – Jaj, akkor mégis túl bonyolult ez nekem. Most akkor menni kell, vagy maradni, változtatni vagy nem? – nyavalyogtam még mindig. – Ha változtatni nem is, de változni mindenképp. Ha változom, az megmutatja, hogy kell-e változtatnom. Az emberek mindig fordítva csinálják. Elkezdenek változtatni. Munkát, férjet, feleséget, lakóhelyet. Aztán meg csodálkoznak, hogy mégsem változott igazán semmi. Az érzéseik ugyanolyanok. Szóval változni csak én tudok. Nekem van erre jogom, lehetőségem, de ennek a felelőssége is az enyém – és, mintegy befejezve a mondandóját, kiitta a limonádéját.”