Teljesen normálisan növekedtem. Örömmel rugdalóztam, és az is előfordult már, hogy addig-addig kapálóztam, hogy valahogyan a hasamon találtam magam. Akkor aztán büszkén emelgettem a fejem, és megállítottam, hogy ebből a nézőpontból teljesen más a világ. Egyre gyakrabban sikerült megfordulnom, és már vissza is. Rendkívül szórakoztatónak találtam.
Egy nap anyám a nagymamámmal beszélgetett:
- 6 hónapos a kislány és még nem ül?
- Nem, még nem tud ülni – felelte anyám.
- Hát ültesd fel, rakd körbe párnákkal, hogy ne boruljon el, és megtanulja majd. Te már ilyen kordban álltál.
Anyám meg is tette. Az első percben nagyon jól éreztem magam, de utána rendkívül kényelmetlennek találtam az ülést. Kis idő múlva sírni kezdtem, mert bekúszott valami rossz, félelemszerű érzés a lelkembe, hogy nem bírom megtenni, amit elvárnak tőlem. Tartottam magam, amennyire tudtam, de egy idő után, már képtelen voltam rá, és elborultam.
Ez az eset után nagyon sokszor hallottam a következő mondatokat:
- Neked ezt már tudnod kellene!
- Ilyen nagy lány, és még mindig nem tudja!
- Amikor ennyi idős voltam, én már régen szobatiszta voltam!
- Ne szégyeníts meg a nagyi előtt, mutasd meg, hogy tudsz egyedül öltözni!
- Ne idétlenkedj már, mint egy gyerek!
- Ez már nem illik ilyen nagy lánynak!
Persze, szerettem volna megfelelni mindenkinek. Így aztán mindig előrébb tartottam mindenben, mint ahol valójában tartanom kellett volna. De ez sem volt elég. Soha nem örülhettem annak, amit épp tudok, az mindig kevés volt.
Kamaszkoromban aztán úgy döntöttem, hogy ezt befejeztem. Nem érdekelt, hogy mit mondanak. Nem tanultam, a sportot abbahagytam, csak feküdtem az ágyamon és bámultam a plafont.
Végül az anyám elráncigált valami terapeutához, aki a legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy szabad olykor tökéletlennek lennem. Nem kötelező minden helyzetben maximális teljesítményt nyújtanom. Szabad megélnem a gyermeklét szabadságát és örömét. Szabad önfeledten, céltalanul játszanom.
Anyám nagyon elcsodálkozott a hallottokon, de végül ő is bejelentkezetett néhány kezelésre. Jó érzések jártak át. Évek óta először.
A történet fikció. Amennyiben úgy érzed, hogy segítene másoknak, bátran oszd meg.
Előzmények:
Alap: https://farostudio.hu/soulfie-vagyis-lelekkep/
- soulfie: https://farostudio.hu/ne-elj/
- soulfie: farostudio.hu/ne-legy-onmagad