Kiválóan éreztem magam! Megkaptam mindent, amire szükségem volt. Lélekként építettem a testem anyám méhében, közben ki-ki ruccantam, körbenézni az új, leendő világomban. Gyönyörűségesnek találtam mindent. Fantasztikus energiákat éreztem mindenhonnan. Igen! Jól döntöttem, hogy egy időre a földi létet választottam. Mennyi feladatom lesz itt! Nem is kell nagyon másra fókuszálnom, csak arra, hogy végig önmagam legyek, hiszen úgy pakoltam be az életembe minden feladatot, hogy ehhez nem is kell más, csak az, hogy magamat adjam a világnak.
Egy napon mégis megborult minden. Anyám ismét arra a furcsa vizsgálatra érkezett, amit egyébként sem szerettem. A doktor valami hideget nyomott az anyám hasához, és túlságosan izgató, fura energiák érkeztek belőle. Olyannyira, hogy ki kellett lépnem egy pillanatra a testemből. Láttam, hogy az anyám egy ágyon fekszik, apám mellette áll, és a dokival együtt egy monitort bámulnak.
– Minden rendben – szólalt meg a doki. – Egy egészséges gyönyörű kislányuk lesz.
– Mi az, hogy lány? – hallom apám hangját – Nézze meg még egyszer doktor úr!
– Láthatja Ön is – mutatta az orvos. – Semmi jele fiúnak – nevette el magát. – Higgye el, nagyon jó dolog lányos apukának lenni. Nekem is két lányom van. Imádom Őket!
Ám, éreztem, apámat ez nem vigasztalja. Sőt! Egyre borúsabbnak, csalódottabbnak láttam. Végig hallgattam a gondolat-monológot, ami a fejében zakatolt.„Legalább lenne fiú, ha már itt van. Már beletörődtem, hogy gyerekem lesz. De egy lány? Pedig mindent elterveztem. Hogy megtanítom mindenre, amit egy férfinak kell. Sportolni járunk majd együtt, de nem ám ilyen „felhőkergető” vackokat csinálunk. Keményet. Boksz, vagy jéghoki, ilyesmi. Aztán együtt bütykölgetnénk az autót. Egy férfi nem hordja szervizbe az autóját minden szíre-szóra. Maga intézi az olajcserét. Na, mindegy most már. „
Születésemtől kezdve csak az munkálkodott bennem, hogy az apámnak örömöt szerezzek. Ha tehettem, folyton a nyakán lógtam. Felé küldtem a legtöbb szeretetenergiámat. Bizonyítani akartam neki. Bár ezer más dolog érdekelt volna, de ott guggoltam mellette, amikor autót szerelt. Tornázni szerettem volna, de egy ketrecharcoshoz hasonlóan, csak a kemény durva sportokat választottam. Nem voltam hajlandó szoknyát venni, rövid hajat hordtam, és soha nem játszottam lányokkal. Csak bizonyítani akartam, lemondva mindenről, ami igazán én voltam.
Azt hittem mindent jól csinálok, amikor 20 évesen keményen megkritizált azért, hogy nem úgy viselkedem, mint egy normális lány. Miért nincs udvarlóm? Hogyan lesz neki unokája? És egyáltalán.
– Milyen lány vagy te? – Tette fel a kérdést.
Nem tudom! Nem tudom, ki vagyok! Csak azt tudom, hogy folyamatosan menstruációs problémáim vannak. Csak azt tudom, hogy nem tudok normális kapcsolatot kialakítani senkivel. A lányokkal azért nem, mert, hogy lehetnék lány, amikor az apám fiút akart, a fiúkkal azért nem, mert mégsem vagyok fiú.
Hogyan válhatnék végre azzá, akinek lennem kellene? Hogyan értsem meg: az vagyok, aki és ami– és ez így van jól? Még nem tudom.
A történet fikció. Amennyiben úgy érzed, hogy segítene másoknak, bátran oszd meg.
Előzmények:
Alap: https://farostudio.hu/soulfie-vagyis-lelekkep/
- soulfie: https://farostudio.hu/ne-elj/