Azon gondolkodom, hogy miért tudnak emberek évekig rossz kapcsolatban élni?
Szinte hallom, ahogy már jön is a „klasszikus” válasz, hogy még mindig jobb, mint egyedül.
Hát, NEM!
Amennyiben egy kapcsolat nem emel, nem a legjobbat hozza ki belőlem, nem ad szárnyakat, akkor ott nincs helyem. Ahol nem a feltétlen bizalom, és a szabadság érzése az alap érzés, ott nem maradhatok! Mert igenis tegyen boldoggá! Igenis adjon meg nekem mindent, amire szükségem van. Legyek mellette valóban szabad!
De, várjunk csak!
Ezt nem egy kapcsolattól kell elvárnom! Másképpen szólva, nem tehetek ekkora terhet egy kapcsolatra. Ezt magamnak kell megteremtenem! Senki nem adhat nekem valódi szabadságot, azt magamban kell keresnem.
És, akkor már meg is van a válasz a kérdésre.
Egy „rossz” kapcsolatban, ráfoghatom valakire, hogy miatta vagyok sikertelen, miatta rekedt meg az életem, ő köt gúzsba. Hiszen mennék én, de vagdossa a szárnyaimat. Miatta ilyen alacsony az önértékelésem, neki köszönhetem életem nehézségeinek nagy részét. Tőle függ a boldogulásom, és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzem magam, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerintem kellene. Nem tehetek róla.
De igen!
Mert a lelkünk legmélyén tudjuk, szabadon élni, döntéseket hozni nagy felelősség! Abban az esetben vállalni kell a gondolataink, a szavaink, a tetteink következményeit. Nincs mese. Egy „rossz” kapcsolatért két ember felelős.
Ha jó kapcsolatban akarok élni valakivel, először magammal kell jó kapcsolatba keverednem. Be kell fejeznem a játszmázást, és felvállalni, nyíltan kifejezni a szükségleteimet. Nem háríthatom többé a felelősséget senkire.
Persze, ez sok esetben nem olyan egyszerű.
Valamennyi ember a fejlődés négy fázisán megy keresztül: a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés fázisán. Mindegyik fázishoz tartoznak speciális fejlődési feladatok, melyeket sikeresen teljesíteni kell a következő lépcsőfokra lépéshez. Életünk korai szakasziban (magzatkor, csecsemőkor) ha az első két fázist nem jól éljük meg, ez a további két szakaszra is kihatással lesz.
Akkor az ideális párkapcsolat nem tud létrejönni, mert az ÉN és a TE nem hozza létre a MI csodálatos és új, magasabb minőséget képviselő állapotát.
Mit tehetünk?
Amennyiben úgy érezzük, hogy baj van a kapcsolatunkkal, kérjünk segítséget, és tárjuk fel életünk korai szakaszának traumáit. Szerezzük vissza önbecsülésünket, aktivitásunkat, szabadságunkat. A folyamat, amelyet be kell járni, nem könnyű, és nem is feltétlenül gyors, de az is igaz, hogy ha elindulunk ezen az úton, lehet, hogy azonnali fejlődést tapasztalhatunk majd a kapcsolatainkban.
Tegyünk meg ezt magunkért, és a másikért!

Talán – az általam használt módszerek segítségével – most is tudok ebben segíteni!
Barátsággal:
Csengeri Zsuzsa

Amennyiben úgy érzed, szüksége lenne másnak is arra, hogy ezeket a sorokat elolvassa, megköszönöm, ha megosztod.