Az utóbbi tizenkét évben nagyon sokszor kérdezik meg tőlem ezt.
Nem, válaszolom, nem vagyok mindig jól. Ilyenkor értetlenkedve néznek rám.
– Ez hogy lehet, amikor Te ezzel foglalkozol?
– Miért, mivel foglalkozom? – kérdezek vissza.
– Ó hát, azt hiszem – kezdi elbizonytalanodva – segítesz az embereknek, megmondod, hogy mit csináljanak, tehát akkor neked tudnod kell, hogy hogyan kell jól lenni.

Ez nem feltétlenül van így, sőt egyáltalán nincs így. Először is, nem mondom meg az embereknek, hogy mit csináljanak. Miért is mondanám? A legtöbb kliensemet akkor látom először, honnan is tudhatnám, hogy az Ő élethelyzetére mi a megoldás. Azt csak Ő tudhatja. És itt már el is kezdődik a munka, hogy ezt elmondom neki. Azt, hogy bízhat abban, hogy a problémájára Ő maga tudja a megoldást. Én abban leszek hozzájárulás a számára, hogy ide elvezessem.
Az út pedig az, hogy a következő kérdésekre megtaláld magadban a választ:

1. Mi az, amiben éppen benne vagy, mi az ügyed?
(nem mindig egyértelmű, mert legtöbbször csak a felszínen kapirgálunk, és a mögötte megbúvó valódi okokkal nem tudunk, vagy nem merünk szembenézni, ezért aztán másokra vetítjük ki, másokat hibáztatunk)
2. Az ügyeddel kapcsolatban valójában milyen érzéseid vannak?
(ez sem olyan könnyű néha, mert nagyon nem szeretünk erre ránézni)
3. Ehelyett valójában mire van szükséged, vagy mi az, amire vágysz?
(nem könnyű, mert a valódi szükségleteinket szintén nem tudjuk, vagy nem merjük felvállalni)
3. A meglévő eszköztárammal oldjuk az ezen az ügyön lévő stresszt, azaz, az önkételkedésedet.
(így a fejedben lévő téves elképzelésekről a valóságodra, a lehetőségeidre irányul a figyelmed)
4. És végül, megnézed, hogy most, így, hogy lekerült erről az ügyről a stressz, és a teljes tudatosságoddal vagy jelen, mi az a lehetőség, amit innentől kezdve VÁLASZTHATSZ!/Tehát Te választasz, Te hozol meg az ügyeddel kapcsolatban az új döntéseket, semmi esetre sem én mondom meg, hogy mit válassz)

Úgyhogy, ez az, amivel én foglalkozom.

És miért nem vagyok mindig jól? Mert bizony nekem is vannak még „ügyeim”, és halálom pillanatáig lesznek. Viszont, ha egy ügy előjön, már teszem is fel a következő kérdéseket magamnak:
– Mi ez?
– Mit tehetek vele?
– Megtudom változtatni?
– Milyen eszközeim vannak, amit használhatok ehhez a változáshoz?
– És ha úgy ítélem meg, hogy mélyebb az elakadásom annál, hogy egyedül rá tudjak nézni, akkor bejelentkezem egy kollégához…….

Ezt tanácsolom Neked is!

Ha úgy érzed, hogy ez a cikk hozzájárulás lehet mások számára, bátran oszd meg! 🙂