Gyönyörű tavaszunk van, de egyre több embertársunk nem tud felhőtlenül örülni neki, hiszen már most némely allergiás tünet komolyan megkeseríti az életüket. Pontosan tudom, hogy miről beszélnek, mert volt az életemnek egy 10 éves periódusa, amikor bármire ami „szembe jött” arra allergiás voltam.

Igen, csak voltam.

Tehát már az első ezzel kapcsolatos hitrendszert is törölhetjük, minthogy „ha egyszer valaki allergiás lett, onnan már csak tüneti kezelések vannak, nem lehet belőle kijönni.”

Mi is az allergia?

Az allergiát valójában nem egy külső hatás okozza, hanem a belső egyensúly felbomlása gyengíti meg a szervezet immunrendszerét. Az allergia nem más, mint az immunrendszer tévedése.  A szervezet ilyenkor úgy viselkedik, mintha ezek – az egyébként ártalmatlan anyagok – veszélyt jelentenének a számára.

Miből adódik ez a tévedés?

Testünket a tudatunk, jobban mondva a tudatalattink működteti. Automatikusan. Tudatosan én nem tudom befolyásolni az immunsejtjeimet, hogy termeljenek, vagy ne termeljenek antitesteket, ezt ők automatikusan csinálják, attól függően, hogy milyen információ indul el az agyból.  Ha minden rendben van velem, akkor harmóniában működik a testem az elmém, és a lelkem, azaz az én önvalóm. Akkor vagyok egészséges, amikor megvan ez a harmónia. Ha letérünk a harmónia útjáról, és az eddigi kiegyensúlyozottságot felváltja a diszharmónia, és ez bizonyos ideig fennáll, akkor létrejön a tünet.

A megzavart harmónia a tudatban jelentkezik, de a testben mutatkozik meg, mert nem tud máshol. Bár gyakran érzékelhetjük a tudatunkban, lelkünkben keletkezett diszharmóniát is, de – sajnos – addig nem teszünk semmit, amíg a test ezt nem demonstrálja. És teheti ezt egyre „hangosabban- hangosabban.”

Amikor már elviselhetetlenek a tünetek, akkor valamilyen szerrel igyekszünk ezt elnyomni. Jönnek az antihisztamin tartalmú gyógyszerek (amik valóban életet menthetnek, volt benne részem), de ettől az allergia okát nem szüntettük meg, csak a tüneteket nyomtuk el.

A valódi megoldás természetesen az okok feltárása és megszüntetése. A végleges gyógyuláshoz „csupán” a gondolkodás és az érzelmi konfliktusok felszámolása szükséges. Az érzelmi konfliktus tartalmát mindig az a testrész határozza meg, ahol az allergiás tünet megjelenik.

Mi lehet az ok?

 Az ok minden esetben valamilyen érzelmi blokk, valamilyen elfojtás. Ez a védekező és alkalmazkodó mechanizmusunk része és olyan pszichés blokk, amely az egyéni tudattalanba került, nagy feszültséggel rendelkező, többnyire negatív élmények energetikai fölhalmozódását eredményezi. Legtöbbször a félelem, szégyen, neheztelés, bűntudat és az önleértékelést keltő tartalmak állnak mögötte. A kellemetlen emlékek szőnyeg alá söprése többnyire a személyiség árnyoldalát jelenti és gyarapítja.

Az allergia esetében az elfojtott agresszivitás úgy mutatkozik meg, hogy ellenség hiányában a legártalmatlanabb dolgokat teszi ellenségévé a beteg.

Így elmondhatjuk, hogy allergia nem betegség, csupán egy bizonyos érzelmi konfliktusra emlékeztető tényező, melyet az ember téves gondolatokkal elmélyít magában megteremtve ezzel egész életére a „gyógyíthatatlan betegséget”, vagy inkább a betegségtudatot.

Mi a megoldás?

Feltárni, és oldani a kiváltó érzelmi konfliktust, megtalálni, hogy mi okozza bennünk a diszharmóniát. A kineziológia kiváló módszer erre. Én is ennek köszönhetem, hogy közel 10 éve szinte tünetmentes vagyok.

Az is igaz, hogy ezért egy komoly belső munkát kell elvégezni, ami valószínűleg összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint beszedni a gyógyszert.

Látszólag!!!

Mert ennek a belső munkának a hosszú távú ajándéka viszont összehasonlíthatatlanul több és jobb, mint bármilyen kemikália, ami csak a tünetek elnyomására szolgál.

Kívánom, hogy minden allergiás embertársamnak sikerüljön visszaállítani az életében a harmóniát, ami meghozza a test- elme-lélek harmóniáját is.

Csengeri Zsuzsa
kineziológus