2.rész: Sanur, szállás
Ahogy kiértünk a repülőtér termeiből, valóban a szervezőnk által lefestett kép fogadott. Kétoldalt az út mentén végig táblákkal, transzparensekkel felszerelt emberek álltak, szerintem több mint százan, akik szállást, taxit ajánlottak, vagy konkrét név volt a táblára írva, akit vártak. A megbeszéltek alapján bőröndjeinket magunk után vonszolva, végig masíroztunk a tömeg között, egészen ki a parkolóig. És egyszer csak feltűnt egy mosolygós balinéz férfi, aki végre a Zsuzsa Csengeri táblát tartotta. Mit mondjak, jól esett. 😊 Bemutatkozott ugyan, de nem értettem a nevét, majd rögtön elvette a bőröndömet, és intett, hogy kövessük. A parkolóház előtt vár bennünket még valaki, Gyuri, akinek a nevéből is látható, hogy magyar, viszont már 16 éve ott él. Mint megtudtuk továbbiakban a kirándulások alakalmával ők fognak kísérni minket.
Éjfél körült járt már az idő, de még így is hatalmas volt a forgalom. Itt baloldali közlekedés van, ami nekem nagyon furcsa, állandóan azt éreztem, hogy szembe jön valami😊 Sikerült az első balinéz módra díszített kerítésre rácsodálkoznom, mire Gyuri pikírten megjegyezte, hogy nagyon sok ilyet fogsz még itt látni. És tényleg 😊
Picit azért Indonéziáról, ha már itt vagyunk. Területe 13677 szigetből tevődik, ebből kb. 6000-nek van neve és kb. 3000 lakott. Ázsia egyetlen olyan országa, mely az északi és déli féltekén is megtalálható. Az egykori holland gyarmat 1949 óta független. Bali az indonéz szigetek legnyugatibb a Kis-Szunda szigetek tagja, Indonéz Köztársaság 33 tartományának egyike, Denpasar székhellyel. A lakosság egy különös vallási esszencia szerint él, 83%-a Balinéz hinduizmust követi, akik elődje Indiából kr. e.100 körül érkeztek Balira, bár maga Indonézia vallási megosztása: iszlám(87.2%), keresztény(9.9%), hindu(1.7%), buddhista(0.7%), konfucionista (0,2%).
Kb. 25 perc autózás után megérkeztünk a szálláshelyünkre, ami Bali fővárosának Denpasarnak, Sanur nevű városrészében található. Ez egy egyszerű Homestay, azaz egy család által üzemeltetett panziószerűség. Egyszerű, de tiszta, légkondicionált szobát kaptunk.
Itt még egyszer megkérdeztem balinéz kísérünk nevét, mire ő mosolyogva monda: Gede vagyok. A férjemmel egyszerre emeltük meg a hangunkat – Te vagy a Gede? – csodálkoztunk rá, ugyanis mikor szerveztük az utat, én leveleztem messengeren egy Gede nevű férfivel, akivel megbeszéltem, hogy ha megérkezünk, felveszem vele a kapcsolatot programszervezés ügyben. – Mi leveleztünk egymással! – mondtam neki lelkesen, mire ingatni kezdte a fejét, hogy nem emlékszik. Gyuri kísérőnk hallkan megjegyezte, hogy itt minden második férfit Gedének hívnak, szóval bárki lehetett. 😊 Puff neki! 😊 Mindegy is, mert a mi Gedénk is nagyon szimpi volt.
Gyors tusolás után bezuhantunk az ágyba, hiszen közel 24 órája úton voltunk már. Szerencsére az ágy nagyon jó minőséget képviselt, aludtunk is reggel 9-ig szinte mozdulatlanul.
Frissen ébredve lesétáltunk reggelizni. Már éjszaka a sötétben is látszott, de most teljes pompájában feltárult előttünk a panzió kis udvara, ahol egy kis fafaragványokkal tele fedett emelvényen találtuk meg a reggeliző helyet. Már most a paradicsomban érezhettük magunkat. Kellemes hőmérséklet, csicsergő madarak, buja zöld növények mindenfelé. Finom, de a férjem számára kissé kevés reggelit szolgáltak fel. A képen kettőnk reggelije.
Reggeli után két fontos feladatunk volt, pénzt váltani, és helyi SIM kártyát venni. Ehhez segítségünkre volt az egyik helyi magyar szervező Dani. Elvitt minket egy pénzváltóhoz, akit megbízhatónak nevezett. Ezek szerint nem mindegyik az. 😊 Egyelőre 200 eurót váltottunk be, amiért 3.220.000 rúpiát kaptunk, azaz milliomosok lettünk. 😊 Ebből az összegből már az elsőnap elköltöttünk 1 milliót. (Sim kártya, naptej, víz, ebéd, és vacsora.) Ez annak fényében érdekes, hogy itt az átlagfizetés 60 ezer forintnak megfelelő, azaz olyan 2,2 millió rúpia. Bizony ez csak nagyon szerény megélhetésre elegendő, ami, ahogy keresztül jártuk Balit, látszott is.
Szerencsére a pénzváltó, és a bolt is a közelben volt, mert a valódi közlekedési káosszal csak most találkoztunk, így nappal. Mint említettem baloldali közlekedés van, szóval az autókra is nagyon kellett figyelni, na de a motorosok!!! „Millió” kismotoros, látszólag össze-vissza. Gyuri szerint tudják mit csinálnak, nyugodtak, és nincs sok baleset. Bali 4 millió lakosára 3 millió robogó jut. Hát, még így az első napon ez számomra nehezen elképzelhető.
Ami már a reggeli közben feltűnt, hogy az egyik házban lakó balinéz asszony kis tálkákat helyez ki több helyre is. Megtudtuk, hogy a canang sari egy napi áldozat, melyet a balinéz Hindu emberek készítenek és ajánlanak fel a fő balinéz istennek, Sang Hyang Widhi Wasa-nak, imádságokkal, mantrákkal, valamint felajánlás a “látható” és a “láthatatlan” világnak is egyaránt. Maga a szó canang, egy kis pálma-levél kosárkára utal, mint “tálca”, míg a sari maga a felajánlás esszenciája, vagyis a virágok, melyeket meghatározott irányban helyeznek el a kis kosárkában, füstölőkkel, rizzsel és pénzérmével a tetején. A virágok színe, s iránya a Hindu isteneket (deva) jelképezi, míg a füstölők által szállnak az imák, mantrák magasba az Istenekhez. És mindezt napi háromszor rakják ki, a kis szentélyekbe, az ajtó elé, és a járdára. Elhelyezik a canang-ot a kívánt helyre, egy pohárkában lévő szenteltvízzel meghintik (megáldják) háromszor egy kis virág segítségével, miközben elmormolják a mantrát, s a füstölő segítségével az égbe küldik az imát. Ezek a kis felajánlások addig “élnek”, amíg a füstölő le nem ég. Utána megszűnik rendeltetésük, a szemétre kerülnek. És, ahogy naponta megfigyelhettük, ugyan azzal az áhítattal, imával, picit legyezgetve a füstölőből felszálló füstöt, hogy az biztosan felfelé szálljon. A felajánlással nem kérnek az istenektől, hanem megköszönik azt, amit ad, hálásak mindenért, amijük van. Ezért olyan mosolygós mindenki, ezért sugárzik a belső béke az emberekből. Ez már az első pillanatban is nagy hatással volt rám. Láttam rajtuk, hogy számukra elválaszthatatlan a látható és a láthatatlan világ, tudják, hogy ha az ember harmóniában van a szellemi erőkkel (Istennel és a Természettel) akkor harmóniában él a többi emberrel is, és ezzel harmóniában van a saját életével, önmagával. Már kezdtem érezni a gyomrom fölött azt a furcsa bizsergő érzést, ami mindig valami nagyon jónak az előjele….
A délutánt már az óceán parton szerettük volna tölteni, ebéd és gyors átöltözés után el is indultunk. Az óceán part… nos…. gyönyörű volt, de erről majd a következő részben…….
Ne légy önmagad! - Farostudio says: